EGZOTIKUS GALAMBOK
Kis Klaudia 2013
Ocyphaps lophotes
angolul: Australian Crested Pigeon = Ausztrál kontyos galamb
Egyéb nevei: Kontyos galamb, Kontyos bronzszárnyú, Kontyos gerle
Előfordulása: Ausztrália majdnem teljes területén megtalálható (kivéve Tazmánia, Cape York és az északi trópusi területek), endemikus* faj. Különösen szereti az enyhén fás, bokros legelőket, vízlelő hely közelében. De előfordul a tanyákon, kertekben, sportpályákon is. Jól kihasználja az emberek által a gazdaságok és tanyák köré épített öntöző/itató helyeket. Gyakran látható 100 egyedes csoportokban. Nem lehet más galamb fajjal összetéveszteni.
* Endemikus élőlény, azaz pl. egy olyan faj, ami természetes állapotban csak egy adott elterjedési terület határain belül él, pl. csak egyetlen kontinensen.
Két alfaj elfogadott: O. l. lophotes (Temminck 1822); O. l. whitlocki (Mathews 1912)
2 olyan Ausztrál galambfaj van, aminek felfelé álló bóbitája (kontya) van. Az Ausztrál kontyos galamb és a Rőtbóbitás galamb (Geophaps plumifera), ez utóbbi a kisebbik a kettő közül.
Leírása: Hossza 30-35 cm, átlagos tömege 207 gramm. Nagyobb, mint a közönséges kacagó gerle. Hosszú, jellegzetes bóbitáját általában felfelé tartja. Feltűnő a fekete csíkozás a vállán, és a szárnyain. Vékony, karcsú testű, hosszú osztott farkú, rövid szárnyú gerle. A nemek hasonlóak méretben és színezetben.
A fej, nyak, mell és a felső részek halvány szürkék. A nyak oldala, a mell és a nyak alsó része lazac rózsaszín árnyalatú. A torok, a mell és a has világos szürke. A test felső része, a hát, a far és a farok felső tollai barnásszürkék. A szárnyfedő tollak szürkék, vékony fekete vízszintes csíkokkal. Az evezők sötétszürkék, fehér szegéllyel. A másodlagos evezőkön kiemelkedő a fémes csillogású zöldes lilás szárnytükör, ami a ráeső fénytől fémes zöld és lila, vagy kék és lila szalagoknak tűnnek. A farok alsó része barnásszürke világos szegéllyel. A konty tollai megnyúltak és feketék, általában felfelé állva tartják. A csőre sötétszürke, a lábak és az ujjak pirosak.
A fiatalok tollazata hasonló a felnőttekéhez, csak unalmasabb, fakóbb és a szárnyon kevésbé színjátszósak, fényesek a tollak, valamint rövidebb a kontyuk is. A csőr szaru színű. A lábak és az ujjak szürkés rózsaszínek.
A hímek általában nagyobbak, a bóbitájuk is erősebb, a szemgyűrűjük vastagabb. A felnőtt hímek tipikus írisz színezete: pirosas narancs külső gyűrű, sárga belső gyűrű. A felnőtt tojóknak nincs 2 szín az íriszükben, zöldesszürke színű lehet. A szem gyűrű a tenyész izgalom hatására erősödik.
Tápláléka: A kontinensen őshonos magvakat, és a betelepített haszonnövények és gyomok magvait fogyasztja. Levelek és rovarok is szerepelnek az étlapján. Kicsi vagy nagyobb csoportokban jár élelem után, ahogyan inni is tömegesen mennek a vízlelő helyekre. A madarak a közeli fákra szállnak le, majd néha hosszú ideig ülnek ott, és csak azután szállnak le inni. A táplálkozás és az ivás általában a reggeli órákban történik, de bármikor előfordulhat.
Fogságban főleg magvakból áll a tápláléka (köles, fénymag, repce, búza, napraforgó, borsó, kukorica), de a felaprított gyümölcsöket és bogyókat, valamint a zöldeleséget is örömmel elfogyasztja.
Viselkedése: a legjellegzetesebb viselkedési formája, amikor megriad valamitől, és hirtelen felrepül. Ekkor a szárnya „doboló és fütyülő” hangot ad, ahogy a levegő átáramlik a módosult evezőtollai között. Ez arra szolgál, hogy a ragadozók figyelmét elterelje a földön maradt madarakról, és egyfajta veszélyt jelző riasztás is a többi galambnak. Leszálláskor a farktollait magasan a levegőben lengeti.
Hangja: „whoop” hangsor ismételve, de ha veszélyt jeleznek, akkor csak egyszer hallatják.
Költése: inkább a melegebb hónapokban szeret költeni (Ausztráliában szeptembertől októberig), de az év bármely szakában képes. A hím udvarláskor a tojóhoz közelít, és ekkor elkezdődik egy nagyon bonyolult párzási tánc. Ha a tojót érdekli a hím, akkor általában egyhelyben marad, amíg a hím megközelíti, és a párzás sikerül. Általában fákra vagy bokrokra fészkelnek, a fészek vesszőkből áll. A fészekalj 2 fehér, ovális, fényes tojásból áll, 18-21 nap a költési idő, a fiókák 3 hetesen tollasodnak ki.
Tenyésztése fogságban: könnyen tartható és tenyészthető fogságban, kezdő galambtenyésztők is megpróbálkozhatnak vele. Párokban érdemes tartani, mert agresszíven viselkedik a költési időszakban. Minél nagyobb röpdét kell számára biztosítani, ágakkal berendezve. Több fészekkosarat ajánlott elhelyezni nekik, szeretnek magasabban fészkelni. A kicsik nagyon gyorsan fejlődnek, 3 hetesen hagyják el a fészket, de ekkor még a szüleik etetik őket. Néhány hét múlva azonban, mikor már önállóak, el kell őket választani a szüleiktől. Szapora egzotikus galambok, ezért egyre kedveltebbek a tenyésztők között. Télen szélvédett, fedett helyen fűtés nélkül is áttelel.
Források:
http://www.internationaldovesociety.com/SeedSpecies/AustralianCrested.htm
http://www.dovepage.com/species/exotic/australiancrested.html
http://en.wikipedia.org/wiki/Crested_Pigeon
http://www.birdsinbackyards.net/species/Ocyphaps-lophotes
Egzotikus díszgalambok leírása, bírálata – I.D.R.E. kiadvány